Az allergiás megbetegedésben szenvedõknek hazánkban jelenleg a parlagfû (ambrosia artemisiifolia) okozza a legerõteljesebb tüneteket. Évrõl évre egyre több ember lesz érzékeny ennek a növénynek a pollenjére, mely súlyos esetben nem csak allergiát, hanem asztmát is okozhat.
Földhivatali feladatok a parlagfû elleni védekezésben Fülöpp Éva mezõgazdász, Kovács László Zoltán osztályvezetõ (Pest Megyei Földhivatal) A parlagfû Észak-Amerikában õshonos növény. Hazánkba az elsõ világháború környékén az Osztrák-Magyar Monarchia kikötõi felõl került be, gabonaszállítmányokkal. Elsõ hiteles leírásakor szerbfûnek nevezték - nem véletlenül, hiszen délrõl érkezett hozzánk. Robbanásszerû elterjedése a második világháború után kezdõdött. Az 1980-as évekre belakta a kontinens számára kedvezõ területeit, így Magyarországot is. Az ambrózia a görög mitológiában az istenek eledele, nektárja az italuk - ez éles ellentétben áll a parlagfûrõl alkotott jelenkori véleményünkkel. Balszerencsénk, hogy a Kárpát-medence meleg nyarú, mérsékelten csapadékos, kontinentális éghajlata rendkívül kedvezõ a számára. Külön szerencsétlenség számunkra, hogy a megbolygatott növénytakarójú, feltört, majd évekig parlagon hagyott területeken talál magának életteret, ezért a rendszer- és tulajdonváltással együtt járó mezõgazdasági átrendezõdés, az ország birtokszerkezetének alapvetõ megváltozása is kiváltó oka lehetett a hazai parlagfû-robbanásnak.
Egyéves magról kelõ, kétszikû, szélporozta, terebélyes gyomnövény. Magvai a talaj mélyebb rétegeiben húsz-harminc évig is elfekszenek, megõrizve csírázóképességüket. Egy átlagos méretû növény 3-4000 magot termel, de egyes generatívvá vált növények magprodukciója megközelítheti az 50 ezer db-ot is. A jogi háttér 2005-ben a Parlament elfogadta a növényvédelemrõl szóló 2000. évi XXXV. törvény módosításáról szóló 2005. évi XXXVIII törvényt. Ennek második fejezete az allergiában szenvedõ emberek érdekében kiemelten foglalkozik a parlagfû terjedésének megakadályozásával -- oly módon. hogy lehetõséget biztosít a június 30. után is virágzó parlagfûvel fertõzött területek állami pénzen történõ kaszálásos gyommentesítésére. A parlagfû-mentesítési program végrehajtására külterületen két hatóság - a földhivatalok, és a növény- és talajvédelmi szolgálatok -, belterületen a jegyzõk kerültek kijelölésre.
E törvény adatszolgáltatóként a földhivatalok hatáskörébe rendelte a parlagfûvel fertõzött területek felkutatását, bemérését, digitális fényképezését, és a bemért területek jellemzõinek jegyzõkönyvezését, adatainak (helyrajzi szám, ingatlan tulajdonosa, bejelentett földhasználó, haszonélvezõ, özvegyi joggal rendelkezõ adatai) továbbítását a kényszerkaszálás elrendelésére jogosult illetékes növény- és talajvédelmi szolgálatnak. Felderítés A fertõzött terület azonosítása, és a fõbb törésponti koordináták rögzítése a kézi PDA-GPS konfigurációval, míg a digitális adatok továbbítása a parlagfû-szerveren keresztül történik -- ez tehát XXI. századi technikával alátámasztott eljárás. Az adatszolgáltatásban a földhivatalok három fõ szakterülete - a földvédelem, az ingatlan-nyilvántartás és a földmérés, valamint a földhasználati nyilvántartás - szorosan összehangolt szerepet kap. Az ingatlan-nyilvántartás szolgáltatja a tulajdoni lapot, a földmérés a digitális térképi állományt, a földhasználati nyilvántartásból pedig a földhasználó adatai kérhetõk le. A földvédelmi osztály felsõfokú végzettségû mezõgazdászai végzik a terepi munkákat és az adatok továbbítását.
A helyszíni ellenõrzések során a mezõgazdászok nem kizárólag a parlagfûvel fertõzött területek felkutatására koncentrálnak. Általános határszemlét is végeznek, így az engedély nélkül más célra igénybevett, és a parlagfûvel ugyan nem fertõzött, de hasznosítatlan, gyomos termõföldterületek tulajdonosai, vagy földhasználói ellen is alkalmuk nyílik megindítani az 1994. évi LV. törvény, azaz a Termõföldtörvény 51. §-ában (eredeti állapot helyreállítására), illetve 36. §-ában (hasznosítási kötelezettség betartására) rögzített hatósági eljárásokat. Beszédes számok Idén a Pest Megyei Földhivatal illetékességi területéhez tartozó 12 körzeti földhivatal - a tavalyi évhez hasonlóan - kiemelten kezeli a parlagfû-mentesítéssel kapcsolatos feladatokat. Ezt az itt látható diagram is szemlélteti. A diagram számai - a helyszíni ellenõrzésre fordított napok számának tükrében is - arra engednek következtetni, hogy tavalyhoz képest némileg csökkent a parlagfûvel fertõzött területek nagysága. Ez vélhetõleg a növény számára kedvezõtlen tavaszi és nyár elei idõjárásra, valamint - a tavalyi év szankcióinak köszönhetõen - az ingatlantulajdonosok (illetve földhasználók) jogkövetõbb magatartására vezethetõ vissza.
A fentiek ellenére az idén is jelentkezett az osztatlan közös tulajdonban lévõ, a kárpótlási és részarány kiadással érintett, valamint a még ki nem adott maradvány területek problematikája, a kapás-, egyes esetekben a kalászos kultúrák, és a tarlók erõteljes parlagfû fertõzöttsége. Közelharc Az osztatlan közös tulajdonban lévõ ingatlanoknál - elsõsorban ott, ahol a területnek nincs földhasználója, ezért parlagon hevernek és természetes gyepesedésük még nem szorította ki a parlagfüvet - a terület kaszálását kevés tulajdonos érzi kötelességének, hiszen sok esetben az akár több tíz hektárból mindössze néhány száz - vagy akár kevesebb - négyzetméter nagyságú tulajdonnal rendelkeznek. E probléma megoldására az osztatlan közös tulajdonok már folyamatban lévõ megszüntetése és a birtokrendezés, vagy birtok-összevonási célú önkéntes földcsere lehet megoldás, hiszen abban az esetben egyénenként lehetne megoldani a szankcionálást, és a földtulajdonosok is tisztában lennének azzal, hogy melyik területrészért tartoznak felelõsséggel.
A kapás és kalászos növénykultúrákban a parlagfû elterjedése egyértelmûen a rossz agrotechnikára, a vetést megelõzõ, valamint az azt követõ gyomirtás elmaradására vezethetõ vissza, míg a tarlóknál az õszi vetés-elõkészítõ talajmunkák idõbeni eltolódása az oka a nagymértékû fertõzöttségnek, mely jelentõs pollenterhelést okoz a fertõzött területek akár 100 kilométeres körzetében.
A fertõzött területek csökkenésével szemben a tavalyi évhez viszonyítva megnövekedtek a lakosság, valamint a civil szervezetek (elsõsorban a Parlagfûmentes Magyarországért Egyesület) által tett bejelentések száma. A bejelentéssel érintett területeken végzett helyszíni ellenõrzések tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a lakossági bejelentések elsõsorban a kis területi méretû zártkerti ingatlanokra vonatkoznak, melyek többsége parlagfûvel egyáltalán nem, csak egyéb gyomnövényekkel fertõzöttek. Ez arra enged következtetni, hogy a lakosság továbbra sem ismeri fel a parlagfû növényt. E probléma megoldásában jelentõs szerepe lehetne a médiának, azonban sajnálatos módon az eddig készített riportok egyike sem a növény, a törvény, a hatósági eljárás, illetve a lehetséges megoldások bemutatására helyezte a hangsúlyt, hanem az allergiával kapcsolatos ismeretek közzétételére, valamint a parlagfû elleni védekezés társadalmi hatékonyságát nem befolyásoló információkra, többnyire negatív kicsengéssel. A média tájékoztatása nagyon fontos, de az országban kialakult erõs parlagfû-fertõzöttség csökkentésében, valamint az ingatlantulajdonosok gyommentesítéssel kapcsolatos felfogásának megváltoztatásában alig segített.
A bejelentéseken túl a területek felkutatásánál alapul veszik a körzeti mezõgazdászok a tavaly bemért területek ellenõrzésén kívül a FÖMI által elektronikusan rendelkezésükre bocsátott parlagfû veszélyeztetettségi térképet, mely körzetekre bontva megtalálható a parlagfû szerveren. Területbejárásaik során a FÖMI által elõrejelzett, a mûholdfelvétel alapján parlagfûvel fertõzött területek szemlézését is végzik, azonban a távérzékelés esetleges pontatlanságából adódó kisebb folt-elcsúszásokat a mezõgazdászoknak nem minden esetben áll módjukban ellenõrizni a jelölt hely egy kilométeres környezetében. Növénytani összefüggések A parlagfûnek - mint pionír gyomnövénynek - a leggyakoribb felszaporodási helye elsõsorban a bolygatott talajú, zárt növényborítással nem rendelkezõ területek, melyek elsõsorban építkezések, földutak széle, árokpartok, nem megfelelõen gyomirtott kapás (napraforgó, kukorica), illetve kalászos kultúrák. A növényre jellemzõ, hogy egynyári, és ezen túl efemer, mint a legtöbb pionír növény, vagyis egy idõben több fejlõdési fázisban - száras-leveles, virágzó és magvas állapotban is - megtalálható ugyanazon területen. A korábbi években - míg a Növényvédelemrõl szóló törvény 2005-ben módosításra nem került - a határszemlék keretében hasznosításra kötelezettek, amennyiben szántással, vagy tárcsázással tettek eleget kötelezettségüknek a parlagfûvel fertõzött táblákon, esetenként többet ártottak, mint használtak, hiszen a talajmunkával felszínre hozták a csírázási zóna alatti rétegekben elfekvõ gyommagokat. Sajnálatos módon a parlagfû irtására az egy-két alkalommal elvégzett kaszálás sem a legmegfelelõbb megoldás, mert a szármaradványon a talajszinthez közel is képes új hajtásokat nevelni a növény, és e hajtásokon gyorsan kifejlõdik a virágzat.
Szakmailag bizonyítottan a természetes szukcessziós folyamatok során a klímának és a talajtani adottságoknak megfelelõ természetes zárt növényzet kialakulásával a parlagfû két-három év alatt eltûnik, kiszorítják a területen megtalálható versenyképesebb évelõ és õshonos fajok. Alternatív megoldásként a fenntartható fejlõdést elõtérbe helyezve és a helyzetet rendszerben szemlélve a legfõbb cél e szukcessziós folyamat meggyorsítása lehet mesterséges beavatkozással, mely a parlagfû életfeltételeit megszünteti, megtelepedését megakadályozza. A gyakorlatban ezek a megoldások lehetnek a folyamatos kaszálás, a gyeptelepítés kaszálással egybekötve, belterületeken mulcs réteggel történõ talajtakarás, az õszi fûmagvetés a terület egyszeri, tavaszi szelektív vegyszeres gyomirtásával, illetve a hazai pionír növények betelepítésével zárt növényfedettség kialakítása. Óriási szakmai hiba, ha parlagfû-mentesítésre totális gyomirtást alkalmazunk, ami a természetes szukcessziós folyamatokat is megtöri, gyakorlatilag a parlagfû konkurens növényeit is elpusztítjuk. Francia példa Nemzetközi összehasonlításban Franciaország-ban találtunk néhány olyan példát, illetve ötletet, amelynek magyarországi adaptációját érdemes átgondolni. Franciaországban a parlagfû elleni védekezést három törvénykönyv szabályozza: a közegészségügyi, az önkormányzati (territoriális) és a környezetvédelmi. Utóbbi négy alapelvet állít fel: óvintézkedés elve, megelõzés elve, információhoz való hozzájutás elve, valamint a "levegõvédelem" elve. A levegõvédelmi elv alapján, amennyiben az ingatlan tulajdonosa/használója 3 hónapot meghaladó idõtartamon túl sem végzi el a mentesítést, akár kétévi börtönbüntetéssel, illetve kb. 33 ezer euró pénzbírsággal sújtható. A büntetési tételek súlyosbíthatóak, amennyiben a parlagfûvel fertõzött területek közelében iskola vagy kórház található. Ezek a tételek annyira elrettentõk, hogy napjainkban Franciaországban már csak mindössze néhány megyében jelent problémát a parlagfû. Ezek az általános szabályok adják az alapját a prefektusi (megyefõnök) rendeleteknek, amelyek az adott régió jellegzetességeit figyelembe véve kerülnek megalkotásra, mivel konkrétumokba menõ nemzeti szintû szabályozás nincs, E-szintû szabályozás sem. Általánosságban elmondható, hogy a prefektusi rendeletek alapján létrehozott "A parlagfû elleni küzdelem stratégiai terve" három alappillérre épül: az elérni kívánt célok felmérése és a beavatkozások prioritásainak meghatározása, a beavatkozás egységes metódusának kiválasztása az adott régióban, valamint a beavatkozás költségeinek megbecsülése.
Franciaország komoly szellemi és anyagi eszközöket fordít a parlagfû elleni védekezésben a kutatásra, az innovatív védelmi technológiák használatára és az oktatásra. Nem csak az agrár-szakképzés tananyagában szerepel a parlagfû elleni védekezés, hanem az érintett területeken a közoktatás már az általános iskolától kezdve részt vesz az ismeretterjesztésben. A jövõ lehetõségei A parlagfûtõl mentes környezet fenntartása az elkövetkezõ években is folyamatosan igényli az ingatlantulajdonosok és földhasználók jogkövetõ magatartásán túl a hatóságok intenzív közremûködését is. A Pest Megyei Földhivatal csatlakozott a Pest Megyei Munkaügyi Központ és a Pest Megyei Önkormányzat szervezésében, a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal, az ÁNTSZ Pest Megyei Intézete, a Fõvárosi és Pest Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat, valamint a FVM Fõvárosi és Pest Megyei FM Hivatal részvételével létrejött bizottság munkájához. E bizottság célja a megyei államigazgatási szervek összefogása, együttmûködése a parlagfû elleni összehangolt védekezés elõsegítése érdekében. Az összefogás eredményeképpen jelentõs számú, közel 400 embernek adott munkát helyben, az érintett településeken a parlagfû-mentesítés konkrét végrehajtása. A hétoldalú együttmûködési megállapodás 2006. évi eredményeirõl 2006. szeptember 14-én, Szigethalmon számoltak be a résztvevõ hatóságok. Fontosnak tartjuk, hogy helyben, települési szinten összeállításra kerüljön egy név- és címlista, melynek alapján a jogkövetõ állampolgárok megrendelhetik saját ingatlanaik parlagfû-mentesítését. Ezeket a listákat elérhetõvé kell tenni az önkormányzatoknál, falugazdászoknál, a körzeti földhivataloknál és mindegyik társhatóságnál.
Ha a földtulajdonosokban tudatosulna, hogy a parlagfû nem sorscsapás, hanem a hibás gazdálkodás eredménye, azaz megelõzhetõ, akkor sok költséges munkát és eljárást lehetne megtakarítani. |