A földügyi szakigazgatás hivatalos honlapja
 
english
Akadálymentesített változat
Advertisement

Főmenü

Címlap
Küldetés és jövőkép
TakarNet tájékoztató
Földhivatal Online
Advertisement
Aktuális
A szakértő szemével
Vidékfejlesztés és új földtör... PDF Nyomtatás E-mail
2013. július 08.

Száz évvel ezelőtt Henry Ford azt mondta: vegyetek termőföldet, mert ennek a termelőeszköznek a gyártása befejeződött. A föld stratégiai fontosságú erőforrás, ezért a Magyar Kormány a földforgalmi törvényben kívánja szabályozni, ki és milyen feltételekkel juthat termőföldhöz Magyarországon. A birtokpolitikai irányokat a Nemzeti Vidékstratégia jelöli ki.
Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az Európai Uniónak és tagállamainak el kell döntenie, hogy mire való a termőföld. A Nemzeti Vidékstratégia erre a kérdésre egyértelmû választ ad: a termőföld élelmiszertermelésre való. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élelmiszertermelésre kevésbé alkalmas vidékeken ne lehetne energianövényeket termeszteni, de inkább arra kell törekednünk, hogy energiát a mezőgazdasági hulladékokból, melléktermékekből állítsunk elő. Magyarországon a földhasználat arányai jók, még nincsenek visszafordíthatatlan tendenciák.

Az új földtörvény az agrárpolitika és a vidékfejlesztés rendszerében

V. Németh Zsolt
vidékfejlesztésért felelős államtitkár, Vidékfejlesztési Minisztérium

Helyzetelemzés

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) 2011-ben elkészítette a Nemzeti Vidékstratégiát, a vidék alkotmányát. A munkát a tárca helyzetelemzéssel kezdte, amelyből leszûrhető: vidéken súlyos problémát jelentenek a társadalmi egyenlőtlenségek, a demográfiai válság (a lakosság elöregedése, az elvándorlás), a munkanélküliség, a szegénység, az alacsony vállalkozói aktivitás, a hiányos, alacsony színvonalú alapellátás, az elmaradottabb infrastrukturális ellátottság, a helyi közösségek szétesése. A birtokrendszer kettészakadt, duálissá vált, a tulajdonosi szerkezet elaprózódott, az egyéni gazdaságok száma tíz év alatt 40%-kal csökkent.

A hagyományos munkamegosztás, a vidék és a város kapcsolata felbomlóban van, hiszen már régen nem igaz, hogy a város az iparcikkek előállításának helyszíne, a falu pedig agrárvidék. Ma a falu nem egyenlő a mezőgazdasággal, bár az agrárium jelenti a vidék gerincét. Ha megnézzük, hogy mekkora a mezőgazdaság és az élelmiszeripar aránya a foglalkoztatásban és a GDP-termelésben, látható hogy a szerepük egyre csökken.

Mindezek mellett energiapolitikai problémákkal is meg kell küzdenie a magyar agráriumnak. Másfél évtizeddel ezelőtt az Európai Unió politikájának meghatározó eleme volt a túltermelés. Adódott a lehetőség, hogy a termelők az élelmiszertermelésről az energianövényekre álljanak át, ami az elképzelések szerint rendezte volna az élelmiszer-túltermelési gondokat és az energiaválságot is, de valójában egyik problémát sem oldotta meg. Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az Európai Uniónak és tagállamainak el kell döntenie, hogy mire való a termőföld.

A Nemzeti Vidékstratégia erre a kérdésre egyértelmû választ ad: a termőföld élelmiszertermelésre való. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élelmiszertermelésre kevésbé alkalmas vidékeken ne lehetne energianövényeket termeszteni, de inkább arra kell törekednünk, hogy energiát a mezőgazdasági hulladékokból, melléktermékekből állítsunk elő. Magyarországon a földhasználat arányai jók, még nincsenek visszafordíthatatlan tendenciák.

A Nemzeti Vidékstratégia

A Nemzeti Vidékstratégia ezernyi ponton kapcsolódik a kormányprogramhoz, az Új Széchenyi-tervhez, a Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz, a Széll Kálmán-tervhez és számos egyéb stratégiához. Erőssége, hogy a világválság közepette számol azzal a helyzettel, amelyből ki kell indulni. Eredményes stratégiát ugyanis csak reális helyzetfelmérés után lehet készíteni.

A Nemzeti Vidékstratégia végrehajtási programja a Darányi Ignác-terv, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból és nemzeti forrásokból táplálkozik.

A vidékstratégia filozófiája az, hogy a vidék nemcsak termelési és gazdasági tér, hanem maga a teremtett világ a megvédendő természettel, valamint társadalmi-kulturális tér is. Ez utóbbiban lepleződik le a másik kettő értelme, az hogy miért érdemes dolgozni, mivégre kell megóvnunk a környezetet.

A Nemzeti Vidékstratégiában olyan programok készültek el vagy készülnek, mint az Ivóvízprogram, a Szennyvízprogram, a Föld- és birtokrendezési, Üzemszabályozási program, az Erdőprogram, a Nemzeti Lovasprogram, vagy a Kert-Magyarország kertészeti program. Vannak térségi komplex vidékfejlesztési programjaink is, amelyek a következő programozási időszakban különösen fontosak lesznek, hiszen lényeges, hogy ne csak ágazati stratégiák készüljenek, hanem „testreszabott”, megyékre vagy tájegységekre kidolgozott programok is. Ilyenek például az Õs-Dráva-program és a Homokhátság-program, amelyekben a tájhasználat megváltoztatásával szeretnénk elérni a mozaikos tájszerkezetet, az ökoszisztémák megőrzését és egy jóval sokszínûbb, választékosabb mezőgazdaságot a jelenlegi monokultúrális helyett.

A vidékstratégia célja a vidék hanyatlásának megállítása, a vidéki élet feltételeinek javítása, a biztonságos élelmiszerellátás megteremtése, a természeti értékek megőrzése és a környezetbiztonság megvalósítása. 2010-ben a minisztérium nevet változtatott, és már ez is jelzi a paradigmaváltást: a tárca nemcsak az agráriumot, hanem a vidék egészét kívánja megújítani. Az agrárium és a vidék viszonyában a célt valamint az eszközt nem szabad összekeverni. Az agráriumnak nemcsak az a feladata, hogy egészséges és jó minőségû élelmiszerrel lássa el az országot, hanem – ezzel teljesen egyenrangúan – az is, hogy a termelés révén megőrizze a környezetet, a kultúrtájat és benne az embert, a közösséget. Ez pluszfeladatokat ró a termelőkre, amiért az Európai Unió és a nemzeti kormányok többlettámogatást adnak. Éppen ezért nem csupán az ágazat feladata eldönteni, hogy milyen legyen a mezőgazdaság, hanem a kormányzaté is, hiszen az agrárium egy stratégiai terület. A Magyar Kormány célja a többfunkciós mezőgazdaság megteremtése és ennek egyik eszköze a birtokpolitika is.

Az értékeink, amelyekre építve megvalósíthatjuk az elképzeléseket: a kedvező ökológiai adottságok, a kiváló, változatos termékszerkezet, a hagyományok, a földhöz kötődő kultúra. Adott hazánk élelmiszer-önellátásának lehetősége is, az ország másfélszeresét el tudjuk látni élelmiszerrel. Nagy érték Magyarország GMO-mentessége (Genetically Modified Organism – genetikailag módosított élőlény). Támaszkodhatunk őshonos és tájfajtáinkra is, melyek a klímaváltozás kapcsán kerültek előtérbe. Az őshonos gyümölcsfáknak egyébként egyfajta divatja van, kialakult egy Tündérkert-mozgalom a tájfajták megőrzésére. Hiszünk abban, hogy feleleveníthető a kézmûvesség is, illetve a vidéki turizmus, amelyekben jóval több lehetőség van, mint amennyit kihasználunk.

A stratégiai területek között van a természeti erőforrások védelme, a vidéki környezet minőségének megőrzése, a föld- és birtokpolitika, a fenntartható agrárszerkezet, a hozzáadott értékek növelése. Ez utóbbi a mezőgazdaság egyik legnagyobb gondja: alacsony feldolgozottságú termékeket állít elő, ezen javítanunk kell. Fontos még a gazdaságfejlesztés, a kistérségek, tájegységek gazdasági autonómiájának erősítése az energia- és élelmiszer-ellátásban is. Erre látunk már jó példákat, például a helyi termékek kapcsán: míg a kormányváltás idején a helyi termékek aránya a kereskedelemben 6-8% lehetett, mára ez az arány megduplázódott. Kezdenek divatba jönni a termelői piacok, amelyek gombamód szaporodnak. Ezt bátorítandó a Vidékfejlesztési Minisztérium is létrehozta saját termelői piacát, a Vidék Mustrát, a tárca épületének árkádjai alatt. A VM jogszabályok sorával is segítette a helyi termékek könnyebb értékesítését, gondolhatunk akár a kistermelői rendeletre, a közbeszerzési törvény módosítására, vagy a helyi piacok nyitását megkönnyítő szabályozásra.

A következő időszakban a tárca a rövid élelmiszerláncok ösztönzésére külön alprogramot indít, amelyet az Európai Unió is támogat. A helyi értékesítés nemcsak a helyi gazdaságot erősíti, hanem azzal, hogy nem utaztatja több száz kilométeren keresztül az árut, a környezetet is védi, ami az egyik legfontosabb prioritás lesz a 2014-2020 közötti uniós agrárpolitikában.

Termőföld, földvédelem

A meghatározás szerint a termőföld a földkéreg felső, termékeny rétege. A természeti erőforrások közé tartozik, amelyek a nemzeti vagyon 35%-át képezik. Ezen belül a termőterület és az erdő 75%-os részarányt képvisel, tehát az összes nemzeti vagyonnak mintegy a 26%-át. A termőterület nagysága 7,5 millió hektár, ebből 5,5 millió hektár mezőgazdasági terület, 1,9 millió hektár pedig erdő. Ezekkel az arányokkal hazánk Európa élvonalába tartozik.

Magyarország Alaptörvénye is rögzíti a természeti erőforrások között a termőföldet, amely a nemzeti örökség része. Az Alaptörvény legutóbbi módosításába már azok az elemek is bekerültek, amelyek az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre, a családi gazdaságokra és a mezőgazdasági üzemekre vonatkoznak, s amelyeket sarkalatos törvények határoznak majd meg. A termőföld nem szaporítható, ebből következően monopolizálható, ezért kell az államnak közbelépnie, hogy a föld a hazai termelők tulajdonában maradjon.

A termőföldek védelmét a 2007. évi CXXIX. törvény szabályozza, amely kimondja, hogy a termőföld megőrzése nemzetgazdasági érdek, és a földvédelmi eljárások céljaként a jó minőségû termőföldek mennyiségi védelmét is meghatározza. Amikor földvédelemről beszélünk, legalább három szempontot kell megemlítenünk:

  1. Meg kell őrizni a termőföld minőségét, pótolni kell a talajerőt, hogy ne romoljon le a föld, amit termelésbe fogtunk. A talajvédelemről szóló jogszabály a talajvédelmi hatóság engedélyéhez köti a talajjavítási tevékenységet, a talajvédelmi mûszaki beavatkozásokat, a hígtrágya elhelyezését, és kontrollálja a termésnövelő anyagok kijuttatását is. Biztosítani kell, hogy ezek az anyagok ne okozzanak kárt a növényzetben, talajban és ezeken keresztül az ember egészségében.
  2. A termőföld feletti rendelkezés jogát nemzeti hatáskörben kell tartani, az Európai Unió szabályaival összhangban.
  3. Csökkenteni, fékezni kell a termőföldek kivonását a termelésből. A legnagyobb arányban bányászati tevékenységre, ipari beruházásokra, infrastrukturális létesítményekre, valamint kereskedelmi-szolgáltató beruházásokra vesznek igénybe termőföldet. Korábban évente átlagosan 5000-7000 hektár termőföldet vontak ki a termelésből, ez az utóbbi három évben mindössze 1700-3500 hektárra csökkent. Fel kell tárnunk azt is, miként lehetséges, hogy az egyre fogyó népességû falvaink és kisvárosaink egyre nagyobb terülten élnek, az önkormányzatok a termőföldből hasítanak ki újabb utcákat. Arra kell ösztönöznünk – kormányzati segítséggel és jogalkotással – az önkormányzatokat, hogy a beépítetlen foghíjak, romos házak helyébe építsenek új épületeket, a barnamezős beruházások helyén legyen – ha nem zavarja a környezetet – ipari létesítmény.

Míg a 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai szerint akkor 959 ezer egyéni gazdaság volt Magyarországon, a 2010-es adatok 8800 gazdasági szervezetet és 567 ezer egyéni gazdaságot számláltak, tehát 10 év alatt 40%-kal csökkent az egyéni gazdaságok aránya.

A 2011. évi regisztrációs adatok alapján 432 ezer gazdaságról beszélhetünk, amelyek közül 13 705 gazdaság társas vállalkozás formájában mûködött, az egyéni gazdaságok száma pedig 418 ezer volt. A két gazdálkodói kör fele-fele arányban birtokolja a földet. Ebből adódik, hogy amíg az egyéni gazdaságok átlagosan 30 hektárt mûvelnek, addig a gazdasági társaságok, szövetkezetek 360 hektárt. A társas gazdaságok egy hektárra jutó támogatása másfélszerese az egyéni gazdaságokénak.

A földtörvény az őstermelőket és a családi gazdaságokat, továbbá a fiatal gazdákat részesíti előnyben. A VM azt szeretné elérni, hogy a megerősödő kistermelők mindinkább középgazdaságokat alakítsanak. Mindezek mellett a kormány nem kívánja ellehetetleníteni a társas gazdálkodásokat sem, hiszen óriási szerepük van abban, hogy nagy tömegû, azonos minőségû áruval lássák el az élelmiszerpiacot.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény az adásvételt és a bérletet is szabályozni fogja, az üzemszabályozásról és integrációról pedig külön törvény rendelkezik majd. A vidékfejlesztési tárca a jogszabályalkotással készül a 2014. április 30-án lejáró földmoratóriumra. A törvények célja, hogy a föld a helyben lakó, földmûvelő gazdák tulajdonába kerüljön, és hogy a termőföldet nemzeti hatáskörben tartsa, összhangban az európai uniós szabályozással. A jogszabály egyik legbátrabb eleme, hogy markánsan leszûkíti azoknak a körét, akik földet szerezhetnek Magyarországon. További cél, hogy kiszûrje a bel- és külföldi spekulánsokat; igyekszünk megakadályozni, hogy a jogellenesen kötött szerződések a moratórium lejárta után életbe lépjenek. Ez ellen a tárca például a természetvédelmi területeken fekvő földek felvásárlásával tesz sokat, aminek „jótékony mellékhatása” az úgynevezett zsebszerződések kiszûrése a Nyugat-Dunántúlon, például Vas megyében vagy Győr-Moson-Sopron megyében.

A törvényjavaslat előmozdítja a birtokegyesítő, mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó földforgalmat, előtérbe helyezi a birtokközpontokhoz, telephelyekhez közeli földszerzést, valamint a helyi gazdálkodók előnyben részesítésével és a jövedelem helyben tartásával a vidéki társadalom fejlesztési céljait is szolgálja.

 
< Előző   Következő >

Advertisement
Advertisement

Változásfigyelés

Társoldalak

Kormányportál
Miniszterelnökség
Agrárminisztérium
Nemzeti Földügyi Központ
Lechner Tudásközpont
MePAR
GNSSNET
Nemzeti INSPIRE Geoportál
HM hatósági térképészet

Ki van itt?

Jelenleg 104 vendég online

Advertisement


   
Felhasználási feltételekImpresszumKapcsolatÜgyfélszolgálatMobil verzióTechnikai információkGYIK
   
© 2007-2019 AM FTF