Él-e még a mérés mûvészete? |
2009. június 30. | |
Az elmúlt 30 évben jelentõsen megváltoztak a geodéziai mérési módszerek. Ma a földmérõ eszközei automata mérõberendezések; az eredmény már nem szemének élességén múlik. „Mérni oly egyszerû – csak nyomd meg a gombot!” Ez a gyártók által alkalmazott kedvelt hirdetési jelszó. Ugyan nem tudjuk mi zajlik az eszközeink belsejében, de az adatgyûjtés egyszerûbb és sokkal hatékonyabb, mint az elmúlt évtizedekben volt. Automatikus az adatok áramlása, a teljes adatkezelési és a számítási eljárás is. Akkor hát létezik-e még a mérés mûvészete, szükség van-e még rá? A kérdést a svájci Prof. Dr. Ing. Rudolf Staiger, a FIG 5. Bizottságának elnöke tette fel elõadásában a 2009. május 3-8. között megrendezett FIG Munkahéten Eilatban, Izrael. Ahhoz, hogy e kérdést megválaszoljuk, bemutatjuk elõször a földmérés különféle korszakait, és gondosan elemezzük õket. Az adatgyûjtés ugyan sokkal egyszerûbb lett, de ez nem azt jelenti, hogy a méréseink hibátlanok. Vajon azt sem jelenti, hogy irányíthatjuk a teljes mérési eljárást? Maradnak-e még hibák az adatainkban? Hogyan végezzük méréseinket, hogy ne legyenek rejtett kiugrások, vagy jelentõs, rendszeres eltérések? Meg tudjuk-e becsülni, mekkora az általános pontosságunk és szabatosságunk? Csak nyomd a gombot - avagy él-e még a mérés mûvészete? Prof. Dr. Ing. Rudolf Staiger A teljes elõadás letöltése PDF formátumban magyar nyelven: |